Naplemente

 Hogy élhettünk, te meg én, mielőtt szerettük egymást? Hortyogtunk-e rég, mint a hétalvók, vagy mint csecsemők szoptuk vidéki örömök tejét? Igy volt s mindez az öröm árnya csak, ha szépet láttam, téged láttalak, minden szépségbe már beléálmodtalak. S most jó…

A vén ligetben jártunk mi ketten, Aludt a tölgy, a hárs, a nyár; Hozzám simult félőn, ijedten, S éreztem: nem a régi már. Sebten suhantunk, halk volt a hangunk, S csendes volt a szívünk nagyon, És mégis csókba forrt az ajkunk Azon a sápadt alkonyon. Kezéből a fűre, könnyesen,…

    Kültelki gesztenyefák, rázza a szél az éjszakát. Pislákol kigyúlva-kifúlva, ágaim piros gyertyacsonkja.   Mint a meggörnyedt gondolat, mint megroskadt öreg paraszt, földbe szúrva botomat, állok az éjszaka alatt.   Tíz fehér…

  Tegnap még szégyenlős növendéklányként szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas szilvák, barackok, riadt-kicsi almák, hajladozó búzatáblák alig sejtették szőkeségük élet-adó hatalmát, a napok tüzes-arany csöndjébe bele-belecsattant egy zápor, a mezőn lesunyt füllel…

 Hűvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bújnak a vének. Ködben a templom dombja, villog a torony gombja, gyors záporok sötéten szaladnak át a réten. Elhull a nyári ének, elbújnak már a vének, hűvös az árny, az este, csörög a cserje…

Ha egynek már nem kell az ember, úgy érzi, a kutyának sem kell, hideglelősen bújik ágyba, taszítja ébrenléte, álma, lepedőn-hánykódása mintha veríték-hiányjelet írna, mint megvert szívre keserűség mellére ül az egyedüllét, szorongást és nem vágyat érez ha hozzáér…

KÖNYÖRTELEN VALLOMÁSOK 1. (még indulatosan) Igazad van: mért bántanám, kihez csak házasságlevél köt hat éve téged. Dőzsölök, akár mihaszna ingyenélők. Igazad van: mért bántanám, ki fogva tart, hogy meg ne csalhass, bilincs talán féltése, ám erényövnél is pántosabb…

Behintve már veled az egész Magyarország: nincs ösvény, mit kecses lábad nem illetett, akárhová jutok - már voltam ott veled, a lombok mindenütt a te neved susogják. Mi sem könnyebb nekem, mint eltalálni hozzád: bezárok gondosan mindent magam megett s bármerre indulok, minden…

 Éjfélkor a sötét belémlát, ilyenkor vallanak a némák, és a süketek dobhártyája beleremeg az éjszakába. Nem könnyű a magunkba-nézés, ítélőszékhez önidézés, jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól, ha ilyen éjszakán elalszol! Az ébrenlét a bátorság itt:…

Sokszor elszörnyedek magamtól,                 hogy egy-egy rossz óra alatt mi minden megfordul fejemben, mennyi förtelmes gondolat; s ha visszanézek tíz-húsz évre, bűnökre - mennyi tévedés! - majdnem…

  Nem csókoltalak szájon. Még át se fogtalak. Kezed se volt kezemben. S jártunk a fák alatt. Vártad, hogy én, a férfi, derékon kaplak és magad megadni késztet a férfiölelés. A támadásra vártál, hogy megadhasd magad. De mindhiába vártál. Meg nem támadtalak. Én nem tudom,…

"A mesebeli madarat elfogjuk olykor, hogy utána úgy dönthessünk: legyen szabad. S szorosan az ablakhoz állva eresztjük el a messzi ég felé, mely húzza ismerősen - s akkor a madár színe kék. Csak akkor. Mindig eltűnőben. Nincs más, csak ez a pillanat, mely tollait…

 Őszutó I. Bús, őszi ködnek tépett fátyola Lebeg a szunnyadó, tar fák között; Dérgyöngygyel ékes agg törzsek moha S a sziklás föld avarba öltözött. Pajkos Szél-pajtás fütyörész vígan, Meg-megcsipkedve pár vén nyír-anyót; A hószakállú Tél nyomán suhan, Zúzos…

 Szeressétek a szeretőmet,hogy kicsit lenne néki könnyebb,lenne könnyebb viselni engemaz egyenlőtlen szerelemben.Mérjétek rá a szombat estékszétosztható társas kegyelmét,virággal keltsétek vasárnap,amikor szirma hull az árnynak.Azt hiszem, nincsen nála drágább,miattam…

Belátom, nincs menekvés. Veled kell végigélnem - ha van még - hátralévő harminc vagy negyven évem, s ez nem beletörődés. Törvény, mit - félredobván hűlt viszonyok receptjét - létezésed szabott rám, kenyérhéj vagy, mit éhes vándor szorít a zsebben: kevés és íze-veszett -…

Három fekete asszony Tépi a lelkemet, Hogy sír felé hervasszon, Mert egyik sem szeret. Sötétek, mint a bánat S nézik csodálkozón, Hogy rajtuk vágyó számat Véresre csókolom. Arcuk hideg. Nem érzik Tüzem, mely vágyra bír; Sebzett testük se vérzik, Fájó szívük se sir. Három…

1. Hát szerettem én is egyszer, - Halljátok, ti jó barátok! - Szőke asszonyt, büszkét, szépet, Kárhozatos angyalképet. - Most is éget, mint az átok. Hogy szerettem, hogy öleltem! Mért is kellett tőle válnom? Én fenyőfa, ő a pálma, Lelkem első, legszebb álma, Ki megölte…

 1. Csend Éj pókja, csend, ki fent s ki lent Szövöd a selymes égi lent: A csillagfényt, hold sugarát - Köszöntelek, komoly barát. Nappal megülöd zárt, setét Boltívű termek szegletét; Szív nem dobog, nap nem derűl, Hová homály-hálód terűl. De lent közel és messzi…

Nincs mit mondanom -nincs mit mondanod.Szemed jégvirág borítja -már mögé nem láthatok.Nincs mit mondanod -nincs mit mondanom.Párosan viselt magányunksúlya nem megosztva nyom:egészben a válladon,egészben a vállamon.Ne értsd félre, ha kereslek:rádtalálnom nem öröm,tűnt ölelés…

Káprázzatok, hullámok, leányka áll a parton,hajára friss madárdal-parfümöt hint az alkony.Úgy, trilla-illatúan néz a hajók után s aszél ritmusára pördül szoknyája lenge tánca.Madárdal-illatú lány, kit víz és ég lefoglal, mondd csak: meddig kacérkodsz a sudár…

Amíg csupán lopjuk magunknak egymást: csak lopott holmi lesz, mi rég miénk, vezekelünk a rég megérdemelt nász visszaeső kis bűnözőiként, akié vagy, elvesz naponta tőlem, s ha néha visszakaplak egy napig: megint sután, csak félig-ismerősen puhatolom felejtett titkaid, heteken át,…

 Rád gondolok, ha nap fényét füröszti     a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi     a holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távol     az utakat; s éjjel, ha ing a kis palló a vándor     lába alatt. Téged hallak, ha…

 Rózsát lát meg egy legény, vadrózsát a réten; szép, akár a hajnalfény, fut a fiú könnyedén, erre vágyik régen. Piros rózsa, rózsaszál, vadvirág a réten. Fiú szól: Letörlek én, vadvirág a réten! Rózsa szól: Megszúrlak én, nyúlhatsz százszor is felém, nem…