KÖNYÖRTELEN VALLOMÁSOK
1. (még indulatosan)
Igazad van: mért bántanám,
kihez csak házasságlevél köt
hat éve téged. Dőzsölök,
akár mihaszna ingyenélők.
Igazad van: mért bántanám,
ki fogva tart, hogy meg ne csalhass,
bilincs talán féltése, ám
erényövnél is pántosabb vas.
Igazad van: mért bántanám,
ki megtart és eltart helyettem,
s míg rád keres, marad időm,
hogy maradékát csipegessem.
Igazad van: nincs nagy veszély,
ha néhanap megvámolom csak,
hiszen tolvajt előbb kiált,
kit mindenéből kirabolnak.
Igazad van. Tapintatot.
tanul manapság oly sok ember,
magad felezni nem nehéz,
ha sorsomat felezni nem kell.
Igazad van: mért bántsam őt?
Még elveszítelek, ha bántom.
A létem vagy felesben is,
hozzád kell tartozzak, belátom.
Ha így - így. Bárhogy. Mindenáron.
2. (már majdnem apatikusan)
Végső fokán a fájdalom
megszünteti saját magát
testet lelket kinőve holt
időtlen űrben fáj tovább
midőn a jaj már ultrahang
a fülnek már akár a csend
midőn ibolyántúli rég
a sebek sugárzása bent
midőn a kín már "ultra-kín"
a lüktetése végletes
idegekkel nem fogható
nem érzed már ha tönkretesz
miattad már megőrülök
míg fájok érted élj velem
az ideg-mérte létezés
nélküled egészségtelen
vigyázz ne késs a szerelem
túlfáj a szívemen s az űr
térségein lebeg tovább
tompán és személytelenül
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.