Naplemente

 Őszutó I. Bús, őszi ködnek tépett fátyola Lebeg a szunnyadó, tar fák között; Dérgyöngygyel ékes agg törzsek moha S a sziklás föld avarba öltözött. Pajkos Szél-pajtás fütyörész vígan, Meg-megcsipkedve pár vén nyír-anyót; A hószakállú Tél nyomán suhan, Zúzos…

Három fekete asszony Tépi a lelkemet, Hogy sír felé hervasszon, Mert egyik sem szeret. Sötétek, mint a bánat S nézik csodálkozón, Hogy rajtuk vágyó számat Véresre csókolom. Arcuk hideg. Nem érzik Tüzem, mely vágyra bír; Sebzett testük se vérzik, Fájó szívük se sir. Három…

1. Hát szerettem én is egyszer, - Halljátok, ti jó barátok! - Szőke asszonyt, büszkét, szépet, Kárhozatos angyalképet. - Most is éget, mint az átok. Hogy szerettem, hogy öleltem! Mért is kellett tőle válnom? Én fenyőfa, ő a pálma, Lelkem első, legszebb álma, Ki megölte…

 1. Csend Éj pókja, csend, ki fent s ki lent Szövöd a selymes égi lent: A csillagfényt, hold sugarát - Köszöntelek, komoly barát. Nappal megülöd zárt, setét Boltívű termek szegletét; Szív nem dobog, nap nem derűl, Hová homály-hálód terűl. De lent közel és messzi…