Naplemente

Úgy írtam én eddig a verset, ahogy csak népmesék születnek. A valót mondtam, s nem a világot, a szelet, s nem a moccanó ágat, csak úgy, ahogy a semmibe nézett egy - ki tudja ki - és megébredt, s ahogy fölnéz, hát sírástól bugyborékol a rét, tűz táncol, s zöld ág,…

Dobol az eső. Hogy esik Maradj velem még reggelig akad talán számodra ágy szék is rárakni ruhád Mellém is fekhetsz. Fekhelyem mert itt vagy puhábbra vetem csönddel bélelem boldogabb holdakat gyújtok mint a nap És hallgatok mert jól esik hallgatom szívveréseid mint csitul némul el…

  Elengednélek, visszahívnálak, nagy vízben vetnék neked ágyat s fáradhatatlan tengerészed, kezemmel körülhajóználak. Amerre mennél, mennék utánad. Nyár van, kiköltözöm az ég alá szerelmed nomádjának: süssön a Nap, mint a végzet - egész testemmel égjek!  …

Látod, már nem is veszlek észre, úgy jársz-kelsz csendesen - nem csábítasz a széptevésre: épp csak vagy, kedvesem. Épp csak vagy, s mert egy vagy velem, test álma, lélek pihenése: vagy hő nyaram és hű telem, úgyhogy már nem is veszlek észre. Hiányozz, mint ha álmom,…

  Te szép, te szomorú, te tiszta láng! Most már: avarba hamvadó parázs, Én nem gyújtottalak, Én nem oltottalak, Az õszi erdõn úgy gyúltál, magadtól. Arra jártamban Megcsapott messzirõl a meleged. Tovább mentem, Nem éleszthettelek. Most hát elalszol. Aludj. Békesség…