Naplemente

  Gyötört már engem szerelem, hogy azt hittem, beledöglöm, de soha oly keservesen, hogy sírjon, rázkódjon az öklöm.   Tudtam, megkeserül a száj, ha csak a kényszer ránt magához, s előbb vet ráncot a vágy, mint a lepedő vagy a vánkos,   de nem hittem,…

  Mit mondjak neked, magamról, én kedvesem, napjaid hogy édesítsem, ha elgazosodik a száj, s a szerelmet is, mint egy talált szép kavicsot, gyanakvón csörgetem kezemben?!   Mit mondjak neked magamról, én kedvesem? – Hordalékával átcsapott fölöttem a hús…

    Kültelki gesztenyefák, rázza a szél az éjszakát. Pislákol kigyúlva-kifúlva, ágaim piros gyertyacsonkja.   Mint a meggörnyedt gondolat, mint megroskadt öreg paraszt, földbe szúrva botomat, állok az éjszaka alatt.   Tíz fehér…

Úgy írtam én eddig a verset, ahogy csak népmesék születnek. A valót mondtam, s nem a világot, a szelet, s nem a moccanó ágat, csak úgy, ahogy a semmibe nézett egy - ki tudja ki - és megébredt, s ahogy fölnéz, hát sírástól bugyborékol a rét, tűz táncol, s zöld ág,…

Dobol az eső. Hogy esik Maradj velem még reggelig akad talán számodra ágy szék is rárakni ruhád Mellém is fekhetsz. Fekhelyem mert itt vagy puhábbra vetem csönddel bélelem boldogabb holdakat gyújtok mint a nap És hallgatok mert jól esik hallgatom szívveréseid mint csitul némul el…