Naplemente

  Tegnap még szégyenlős növendéklányként szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas szilvák, barackok, riadt-kicsi almák, hajladozó búzatáblák alig sejtették szőkeségük élet-adó hatalmát, a napok tüzes-arany csöndjébe bele-belecsattant egy zápor, a mezőn lesunyt füllel…

 Hűvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bújnak a vének. Ködben a templom dombja, villog a torony gombja, gyors záporok sötéten szaladnak át a réten. Elhull a nyári ének, elbújnak már a vének, hűvös az árny, az este, csörög a cserje…

Ha egynek már nem kell az ember, úgy érzi, a kutyának sem kell, hideglelősen bújik ágyba, taszítja ébrenléte, álma, lepedőn-hánykódása mintha veríték-hiányjelet írna, mint megvert szívre keserűség mellére ül az egyedüllét, szorongást és nem vágyat érez ha hozzáér…

KÖNYÖRTELEN VALLOMÁSOK 1. (még indulatosan) Igazad van: mért bántanám, kihez csak házasságlevél köt hat éve téged. Dőzsölök, akár mihaszna ingyenélők. Igazad van: mért bántanám, ki fogva tart, hogy meg ne csalhass, bilincs talán féltése, ám erényövnél is pántosabb…

  Egy ember a kutyájával együtt halt meg. Az égbe érve, az arannyal kirakott úton mentek… Ismerős? Egy finom márványkert mellett haladtak. Felérve a tetőre, egy gyöngyből kirakott csodálatos kapuhoz értek, csak úgy csillogott a napfényben. Odaérve egy embert találtak,…

Behintve már veled az egész Magyarország: nincs ösvény, mit kecses lábad nem illetett, akárhová jutok - már voltam ott veled, a lombok mindenütt a te neved susogják. Mi sem könnyebb nekem, mint eltalálni hozzád: bezárok gondosan mindent magam megett s bármerre indulok, minden…