Ha egynek már nem kell az ember, úgy érzi, a kutyának sem kell, hideglelősen bújik ágyba, taszítja ébrenléte, álma, lepedőn-hánykódása mintha veríték-hiányjelet írna, mint megvert szívre keserűség mellére ül az egyedüllét, szorongást és nem vágyat érez ha hozzáér…