Káprázzatok, hullámok, leányka áll a parton,
hajára friss madárdal-parfümöt hint az alkony.
Úgy, trilla-illatúan néz a hajók után s a
szél ritmusára pördül szoknyája lenge tánca.
Madárdal-illatú lány, kit víz és ég lefoglal,
mondd csak: meddig kacérkodsz a sudár Balatonnal?
Mi lesz, ha mohó vággyal mellére ránt a mélység
s nagy kékségbe zárja szemed picinyke kékjét?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.