Naplemente

Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved, Ha már Tiéd volt, s akkor elveszíted. Nem bánat az, ha csókolt már az ajka, S most más csüng édes szédülésben rajta. Ha boldog órák, pásztorórák képe Kísér a puszta, magányos sötétbe, Mint téli kertbe a színes tavasz - Nem bánat az!…

A kimondatlan szó kínoz Ki tudná elviselni? Hová is fordulhat, ki most nem tud vigaszra lelni?   Félem és kívánom készülő gyanútlan-őz-szerelmed. A hallgatáshoz nincs erőm, ragyogó homlokú gyermek.   Óvlak magamtól: védekezz! S szeretném: bár ne tennéd!…

 Hogy élhettünk, te meg én, mielőtt szerettük egymást? Hortyogtunk-e rég, mint a hétalvók, vagy mint csecsemők szoptuk vidéki örömök tejét? Igy volt s mindez az öröm árnya csak, ha szépet láttam, téged láttalak, minden szépségbe már beléálmodtalak. S most jó…

Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég - és mit gondolsz, milyen…

  Gyötört már engem szerelem, hogy azt hittem, beledöglöm, de soha oly keservesen, hogy sírjon, rázkódjon az öklöm.   Tudtam, megkeserül a száj, ha csak a kényszer ránt magához, s előbb vet ráncot a vágy, mint a lepedő vagy a vánkos,   de nem hittem,…

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra, Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra, Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem, Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet. Ha az életedet veszed újra fontolóra, És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg…

Van szerelem bevallhatatlan, vállalt nyugalmad őrzöd abban, te döntöttél ekként magadban: titok legyen. Bevallhatatlan. Azt dédelgeted ami gátol, ami megóv a kimondástól, úgy őrzöd, mint koldus a rongyát, hogy tested pucérnak ne mondják. Észrevétlenebb a fedettség, a…

                  I. Mikor kihűlt bizakodásunk heves gyanúvá változik: vádolni kezdjük, akit várunk, mert késedelme erre szít. Mikor a sóvárgás magánya vigasztalan lesz, majd sivár: úgy nézel az asztalra, ágyra, mint jussra,…

 Mindennek vége szakad egyszer. Minden egyes másodpercben valahol a világon átutazik valaki az ismeretlenbe. Gyakran tapasztalta, hogy az életet a haláltól elválasztó nagy forgóajtó állandóan mozgásban van. A végtelenség emberi elme által felfoghatatlan egyenletében a halandó…

  Gyújtanak-e gyertyát értünk az ÖRÖKLÉTŰEK? Van-e ÉLŐK NAPJA? Átutaznak-e a SEMMI VIZÉN letekinteni ránk? Mi elmegyünk. Mi megyünk, míg lábunkból kifogy a lépés, míg van út NINCSEINK felé. Elmegyünk, áldjuk az őszi napfényt, ha eső, ha köd, mert áldhatunk.…

  Halottak napja: visszapillantó tükör, vizsgája szemnek, emberségnek, akiket te mutatsz, azok már nem előznek. Sebességük fűszálak élein, porszemeken cikázik, arcuk csontok roncsaiban ázik. Mértanuk pontjai között a közúti szabályok érvénytelenek, életünkre…

Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár.   Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli…

A vén ligetben jártunk mi ketten, Aludt a tölgy, a hárs, a nyár; Hozzám simult félőn, ijedten, S éreztem: nem a régi már. Sebten suhantunk, halk volt a hangunk, S csendes volt a szívünk nagyon, És mégis csókba forrt az ajkunk Azon a sápadt alkonyon. Kezéből a fűre, könnyesen,…

Minden vértanú ünnepe A minden vértanú ünnepe volt az első keresztény jeles nap, amely a halottaknak állított emléket. A Keletrómai Birodalomból a 4. századból maradt fenn írásos emlék, amely arról számol be, hogy a keresztényüldözések áldozataiért imádkoztak. Kezdetben…

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon,…

  Mit mondjak neked, magamról, én kedvesem, napjaid hogy édesítsem, ha elgazosodik a száj, s a szerelmet is, mint egy talált szép kavicsot, gyanakvón csörgetem kezemben?!   Mit mondjak neked magamról, én kedvesem? – Hordalékával átcsapott fölöttem a hús…

    Kültelki gesztenyefák, rázza a szél az éjszakát. Pislákol kigyúlva-kifúlva, ágaim piros gyertyacsonkja.   Mint a meggörnyedt gondolat, mint megroskadt öreg paraszt, földbe szúrva botomat, állok az éjszaka alatt.   Tíz fehér…

    Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759. október 27. – Széphalom, 1831. augusztus 23.)   A magyar felvilágosodás második szakaszának legnagyobb író-egyénisége és szervezője, a magyar nyelvújítási mozgalom vezére.…

Ma már többen is elismerik, hogy felesleges az órákat átállítani. Ez a télire való átállás meg már nem is jelent megtakarítást - tehát felesleges. A tavaszival még csak-csak lehet egy kicsit spórolni az energián, de már szinte akkor is semmit, mert a nyári energiafogyasztás a…

Úgy írtam én eddig a verset, ahogy csak népmesék születnek. A valót mondtam, s nem a világot, a szelet, s nem a moccanó ágat, csak úgy, ahogy a semmibe nézett egy - ki tudja ki - és megébredt, s ahogy fölnéz, hát sírástól bugyborékol a rét, tűz táncol, s zöld ág,…

Dobol az eső. Hogy esik Maradj velem még reggelig akad talán számodra ágy szék is rárakni ruhád Mellém is fekhetsz. Fekhelyem mert itt vagy puhábbra vetem csönddel bélelem boldogabb holdakat gyújtok mint a nap És hallgatok mert jól esik hallgatom szívveréseid mint csitul némul el…

  Elengednélek, visszahívnálak, nagy vízben vetnék neked ágyat s fáradhatatlan tengerészed, kezemmel körülhajóználak. Amerre mennél, mennék utánad. Nyár van, kiköltözöm az ég alá szerelmed nomádjának: süssön a Nap, mint a végzet - egész testemmel égjek!  …

Látod, már nem is veszlek észre, úgy jársz-kelsz csendesen - nem csábítasz a széptevésre: épp csak vagy, kedvesem. Épp csak vagy, s mert egy vagy velem, test álma, lélek pihenése: vagy hő nyaram és hű telem, úgyhogy már nem is veszlek észre. Hiányozz, mint ha álmom,…

  Te szép, te szomorú, te tiszta láng! Most már: avarba hamvadó parázs, Én nem gyújtottalak, Én nem oltottalak, Az õszi erdõn úgy gyúltál, magadtól. Arra jártamban Megcsapott messzirõl a meleged. Tovább mentem, Nem éleszthettelek. Most hát elalszol. Aludj. Békesség…