Naplemente

  Dalold el a nótádat, és megmondom, ki vagy! Eredményes módszer: régi példák is igazolják, Ady Endrének a Gacsaj Ferkó nagy legény volt meg a Mátészalka gyászban van kezdetű népdal volt a nótája. Főleg ez utóbbi tökéletesen rímel vele. A komor, balladisztikus ének…

"A mesebeli madarat elfogjuk olykor, hogy utána úgy dönthessünk: legyen szabad. S szorosan az ablakhoz állva eresztjük el a messzi ég felé, mely húzza ismerősen - s akkor a madár színe kék. Csak akkor. Mindig eltűnőben. Nincs más, csak ez a pillanat, mely tollait…

Balázs - nekem csak Bazsi - kilenc éves.A szünidőkből én is kapok egy-két napot, hetet. Bazsi olyan kisfiú, aki a számok világában, a logikában nagyon otthon van, ami nem azt jelenti, hogy olyan „tornából felmentve” típus, a küzdősportok valamelyikében (nem tudom…

 Őszutó I. Bús, őszi ködnek tépett fátyola Lebeg a szunnyadó, tar fák között; Dérgyöngygyel ékes agg törzsek moha S a sziklás föld avarba öltözött. Pajkos Szél-pajtás fütyörész vígan, Meg-megcsipkedve pár vén nyír-anyót; A hószakállú Tél nyomán suhan, Zúzos…

 Szeressétek a szeretőmet,hogy kicsit lenne néki könnyebb,lenne könnyebb viselni engemaz egyenlőtlen szerelemben.Mérjétek rá a szombat estékszétosztható társas kegyelmét,virággal keltsétek vasárnap,amikor szirma hull az árnynak.Azt hiszem, nincsen nála drágább,miattam…

Belátom, nincs menekvés. Veled kell végigélnem - ha van még - hátralévő harminc vagy negyven évem, s ez nem beletörődés. Törvény, mit - félredobván hűlt viszonyok receptjét - létezésed szabott rám, kenyérhéj vagy, mit éhes vándor szorít a zsebben: kevés és íze-veszett -…

Három fekete asszony Tépi a lelkemet, Hogy sír felé hervasszon, Mert egyik sem szeret. Sötétek, mint a bánat S nézik csodálkozón, Hogy rajtuk vágyó számat Véresre csókolom. Arcuk hideg. Nem érzik Tüzem, mely vágyra bír; Sebzett testük se vérzik, Fájó szívük se sir. Három…

1. Hát szerettem én is egyszer, - Halljátok, ti jó barátok! - Szőke asszonyt, büszkét, szépet, Kárhozatos angyalképet. - Most is éget, mint az átok. Hogy szerettem, hogy öleltem! Mért is kellett tőle válnom? Én fenyőfa, ő a pálma, Lelkem első, legszebb álma, Ki megölte…