Balázs - nekem csak Bazsi - kilenc éves.A szünidőkből én is kapok egy-két napot, hetet.
Bazsi olyan kisfiú, aki a számok világában, a logikában nagyon otthon van, ami nem azt jelenti, hogy olyan „tornából felmentve” típus, a küzdősportok valamelyikében (nem tudom pontosan, hogy melyikben) nagyon jó eredményeket ér el a korosztályos versenyeken, általában a dobogó legfelső fokára állhat fel. A napokban szerzett egy csíkot a sárga övére.
De amiről most írni szeretnék az a sakkozás.
Megszerette ezt a játékot. Tavaly, amikor eljött hozzám nagyon sokat sakkoztunk - változó eredménnyel. Még mindig tanítgattam.
Mama most tegyünk csak két figurát a táblára és három lépésből mattot kell adni.
Rendben. Bazsi megcsinálta. Három lépés - és én megint kikaptam.
Én következtem - nem akarom ragozni, de nekem nem sikerült, tizenhárom lépésből se.
Neki igen, újra és újra... és az unokám elkezdett tanítani - sakkozni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.