Naplemente

 Hogy élhettünk, te meg én, mielőtt szerettük egymást? Hortyogtunk-e rég, mint a hétalvók, vagy mint csecsemők szoptuk vidéki örömök tejét? Igy volt s mindez az öröm árnya csak, ha szépet láttam, téged láttalak, minden szépségbe már beléálmodtalak. S most jó…

Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég - és mit gondolsz, milyen…

  Gyötört már engem szerelem, hogy azt hittem, beledöglöm, de soha oly keservesen, hogy sírjon, rázkódjon az öklöm.   Tudtam, megkeserül a száj, ha csak a kényszer ránt magához, s előbb vet ráncot a vágy, mint a lepedő vagy a vánkos,   de nem hittem,…

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra, Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra, Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem, Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet. Ha az életedet veszed újra fontolóra, És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg…

Van szerelem bevallhatatlan, vállalt nyugalmad őrzöd abban, te döntöttél ekként magadban: titok legyen. Bevallhatatlan. Azt dédelgeted ami gátol, ami megóv a kimondástól, úgy őrzöd, mint koldus a rongyát, hogy tested pucérnak ne mondják. Észrevétlenebb a fedettség, a…

                  I. Mikor kihűlt bizakodásunk heves gyanúvá változik: vádolni kezdjük, akit várunk, mert késedelme erre szít. Mikor a sóvárgás magánya vigasztalan lesz, majd sivár: úgy nézel az asztalra, ágyra, mint jussra,…